páran unszolnak, hogy folytassam a blogot. próbálom, próbálom, de olyan már úgy sem lesz, mint amilyen régen volt. nincs energiám még arra se, hogy osszeszedjem a gondolataimat, egy levél erejéig, nemhogy még blogoljak is. az egyik barátnom írt nekem fészen még júniusban, azóta nem tudtam annyi lelkierot gyujteni, hogy visszaírjak neki. a freemailre, hotmailre meg már fel se megyek, mert tudom, hogy ott is halom levél várakozik válaszra.. az az igazság, hogy sok mindent tudnék én most ide leírni, de ahhoz túl mélyre kéne ássak magamban, és akkor olyan dolgokat fedeznék fel, amiket még magamnak sem akarok nagyon bevallani. orokos tagadásban vagyok. nem gondolok bele a dolgokba, mert abba csak beleroppannék valószínuleg. most ami életben tart az az, hogy májusban megyunk haza. és, hogy láthatom a családomat, meg a legjobb barátnomet [már, ha még szóba áll velem...]. most ezek vannak, így omlesztve.

a szilveszter jó volt. részletek késob. okcso!

nem bírok aludni. szerintem nem is megyek szilveszterezni, nincs semmi kedvem hozzá, beteget jelentek inkább... amúgy is fáj a torkom. ossze kéne szedjem az életemet inkább, mert most eléggé darabokban van.

miért van az, hogy mindenki akkor a legszebb, amikor alszik?

ma reggel jottem haza, májkul még durmolt nagyban, lefekudtem mellé az ágyba, csak néztem, ahogy szuszog. olyan nyugodt volt az arca, egy ránc se, békés, gondtalan... már majdnem úgy nézett ki, mint négy éve, amikor még halálosan szerelmes voltam belé.

kb egy órája keltem. de még indig kómás vagyok. bekajáltam a reggeli muzli adagomat, úgyhogy most elviselheto mértékre csokkent a nyugosségi szintem. kozben azon gondolkodom, hogy mi lesz szilveszterkor. van egy magyar lakótárs a Robi, o mondta, hogy így kollektíve menjunk el Londonba a haverjaihoz egy magyar házibuliba, de nem tom, mi lesz abból is..

ja meg van assassin's creed-es pólóm, amiért oda vagyok, meg vissza is :D

kép

nah, ez az!! :3 imádom :geek:

már egy jó ideje fontolgatom, hogy visszatérek, de mindig meggondoltam magam, nem voltak megfeloek a korulmények [munka stb]. de ma már nem bírtam tovább. ki kell adjak magamból sokmindent. pedig a helyzetem látszólag változatlan.

most jonnon egy kis picsogás.

ki vagyok készulve

-a tízóra munkától

-az éjszakázástól

-a love life-omtól, ha lehetne ezt még így nevezni

-a depressziómtól, ami elkodosíti az elmémet napaság

-a téltol

-attól, hogy itt kellett karácsonyozzak ebbe a kibszott országba

-a családom hiányától [most jut eszembe, ma van apám szulinapja] de leginkább a húgomat meg anyukámat hiányolom

-az eszement gondolkodásomtól

-attól, hogy hiába van pénzem, sosem elég semmire sem

-attól, hogy állandóan nyavajgok....

na hát akkor folytatom. nem tudom, hogy milyen gyakorisággal, és mennyit fogok írni, de már hiányzott a blogolás, időm nincs sok, viszont mesélni valóm annál  inkább...

hogyan is kezdjem? vagy mivel folytassam?

majd lassan felveszem az elmúlt [blogos] életem fonalát. bele kell szokjak újra.

nagylevegő.

az úgy történt, hogy éjszaka volt, nem is a hold, mentem dolgozni, és nem láttam sokat, mert gyorsan tekertem a bringával, meg az utcai világítás is elég gyatra arrafele, mikor egyszer csak előtűnik a semmiből egy kátyú, persze már túl késő volt, hogy kikerüljem. a telefon pedig a lökődéstől kirepült a táskámból, egyenesen élével csapódott bele a földbe.

ha nem lett volna rajta a bumper tok, szerintem nem éli túl, de így is ripityára tört a képernyőjén az üveg. csak egy részen mondjuk, ahol legjobban érintette a becsapódás. a ragasztó összetartotta a szilánkos üvegdarabokat, így a képernyőnek semmi baja sem lett, de azért elég érdekesen nézett ki szegényke. le kellett volna fényképezzem. májkül persze égetlen haragra lobbant, mikor megtudta, hogy mi a helyzet, ezért nem is mondtam el neki reggelig. délelőtt az volt az első dolga, hogy eltekert az apple store-ba, megjavíttatni. hát, ha az olyan könnyű volna. de az apple mindent túlkomplikál ugye, nehogy már valami is egyszerű legyen. időpontot kellett kérni!!! ma visszament [időpontra], és potom 140 fontért kaptunk egy tök új iphone-t. király. persze azért mégsem annyira... az összes app eltűnt, mindet újra le kell töltsük/meg kell vegyük de. az üzenetek, telefonszámok megmaradtak, ahogy a számunk is ugyanaz maradt [mivel a simet áttették]. azért jobb lett volna inkább párizsra félretenni azt a 140 rugót...

esőben biciklizni nem olyan jó..

Eltűntek a nevető ráncaim, átkúsztak a homlokomra...

ezek a fránya hormonok. őket vádolom amúgy.

elcsavarta a fejem. mellette akarok lenni mindig. a közelében, hogy érezzem az illatát. jaj az illata. nem tudom, hogy parfüm-e vagy csak simán a tusfürdője, de, ha megérzem, elmegy az eszem, és nem is tudok többé gondolkozni. nagyon nehezen tudom ilyenkor visszafogni magam, hogy nehogy valami meggondolatlant tegyek. ma egész nap szorosan mellette voltam, csak hozzá beszéltem, és ő volt a világom. csak őt láttam. a gyönyörű gyöngy mosolyát, az aranybarna szemét, a hatalmas karját, a széles vállát. törékenynek érzem magam mellette. csak arra vágyom, hogy zárjon a karjába, puszilja meg a homlokomat és suttogja azt, hogy ''everything's gonna be alright''. ah, túl sokat álmodoztam már erről a pillanatról.

a plátói szerelemnek olyan sok jó tulajdonsága van, amiről már rég elfeledkeztem. most újra eszembe jutott... szeretem az érzést. mintha, megint tini lennék. hiányzott az elérhetetlen után vágyódás. meg a daydreaming.

ez volt az utolsó napom a suliban, őszig ''szabad'' vagyok.

tegnap láttuk a Filmet. hát vége egy korszaknak, ahogy Ruppert mondaná. lehet, hogy írok majd véleményt róla, de előbb össze kell szedjem magamat. :)

ma pedig megnézem a harry potter and the deathly hallows első részét bemelegítésként, mert holnap, ha minden igaz a második részét fogjuk megnézni moziban, két dében. ^^

nyolc és fél éves voltam mikor megszületett [koraszülött volt], de még mindig úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. egy nagy üvegfal választott el minket, ott feküdt az inkubátorban, kék fénnyel övezve, csövek lógtak ki belőle, de számomra így is egy csoda volt, ahogy ott pihegett. egy új élet csodája. gyönyörű kis csöppség. olyan aprónak, és magányosnak tűnt ott bent. legszívesebben odaszaladtam volna, hogy az ölelésemmel védjem. de még 13 napot kellett várjak rá, hogy a kezembe tarthassam a kis édest. először az apró ujjacskáit vettem észre, az én nyolc éves kori kezeim óriáskézként látszódtak, az ő kis rózsaszín babaillatú ujjai mellett. emlékszem, mikor először a kezemben tartottam csak mosolyogni tudtam, és elképzeltem, hogy majd mi mindenre fogom megtanítani, mennyi mindent fogunk majd átélni együtt...

kezd nőni a hajam, és nem tudom hova tenni. mit csináljak vele? általában rögtön hajmosás után [mikor már megszáradt (magától, nem használok hajszárítót, mert az csak még töredezettebbé tenné a hajam)] nekiállok és kiegyenesítem. egyetlen okom rá nem a divat, hanem az, hogy így könnyebben kezelhető. mert, ha csak simán úgy hagyom csak egy nagy, gesztenyebarna szénakazalra emlékeztet [nem száraz, meg nem is repül össze-vissza (kivéve ha elfújja a szél), csak túl naaaagy]. néha be is szoktam göndöríteni, de az meg egy nagyon hosszú procedúra, legalább egy órás [az egyenesítés kb tíz-húsz perc], és mindig leizzadok a végére, mert hátul a hajamat rohadtul nehezen tudom befogni a csavaróba [és mert nincs senki, aki megcsinálná nekem.. :/ ilyenkor olyan jó lenne, ha csak felhívhatnám a barátnőmet, hogy jöjjön el, és megcsináljuk egymás haját (igen, engem ilyen kis apróságok tennének boldoggá)]. szóval azt sem szeretem. meg kisimítani se jó mindig, mert az is roncsolja a hajat. levágatni meg nem akarom. kérdezem én itt egyszeri ember, hogy most mi lesz?

ez az a ruha, legalábbis egy része. amúgy fogytam sokat, mert nincs időm enni, meg sokat biciklizek.

ferinek múltkor elmagyaráztam a látens buzi jelentését. sok minden más is történik, de se időm, se kedvem itt blogolni. ma azért szép napunk volt. tegnap meg vettem egy kibaszott szexi ruhát, és csak 15 font volt. vettünk két bringát is, azóta bejártuk vele a környéket, voltunk gyönyörű helyeken, véletlenül rábukkantunk egy több száz éves apátságra, meg ilyen romokra. na az is jó volt. dolgozok, mint az állat, és minden nap azon gondolkozom, hogy szüneteltetnem kéne a blogolást, mert sosem tudom rászánni magamat arra, hogy írjak. ennyi említésre méltót tudok most  hirtelen összeszedni. a többihez energia, és idő kéne... ha valamit nagyon tudni akartok, akkor kommentben megkérdezhetitek, és készséggel válaszolok. pusszancs mindenkinek, láv van! ♥♥♥