májkul tegnap facebook-ozás közben nézegette egyik volt osztálytársnőjének a képeit, és észrevette, hogy ultrahangos fotók vannak fent egy kis embrióról, odahívott engem is, hogy nézzem meg, először azt hittük, valami rokonának lesz babája, aztán ahogy nézegettük tovább a képeket, világossá vált, hogy ez az o babája. olyan hihetetlen volt számomra, hiszen én is csak most leszek 21, o még annyi sincs. jó tudom, régebben ez teljesen magától értetődő volt, hogy a lányok leérettségiznek [vagy még azt sem], férjhez mennek, gyerek[ek]et szülnek. de könyörgöm, ez már a 21. század. még azt se mondhatjuk rá, hogy falusi, és ott még ez lenne a szokás. különben is főiskolára jár, most emiatt majd halasztania kell legalább egy évet, az is lehet, hogy be se fogja fejezni. sokat gondolkoztam ezen azóta, és én arra jutottam, hogy én semmi képen nem akarnék gyereket ilyen fiatalon. nincs meg hozzá az anyagi egzisztenciám, se lakásom, se kocsim, se pénzem, csak apa jelölt van... mondjuk ez a lány és a barátja nem éppen szegények [bár nem is olyan nagyon gazdagok], szóval nekik ez nem probléma, de akkor is ez túl gyors, nagyon sok felelősséggel jár egy baba, mert onnantól kezdve nem lehetsz szabad teljesen, amíg él[sz] mindig gondolni fogsz rá, azután is, hogy felnőtt  és elkezdett saját eletet élni. persze ki vagyok én, hogy elmondjam bárkinek is, hogy mikor meg miért legyen gyereke, úgyhogy abba is hagyom ezt most. pozitívum: kislány lesz, és nagyon aranyos a képeken, ha én véletlenül most teherbe esnék, akkor én sem vetetném el amúgy. nem lenne hozzá szívem.